Indulj velünk! Vállaljuk... Médiaajánlat Impresszum E-mail |
Sarbacana
- a meditáció és a cselekedet tökéletes összhangja
Az emberiség történelme folyamán feltalált fegyverek közül ez az egyik legrégibb. A fúvócső használata önmagában véve ma már egyfajta harcművészet, amelyet elsősorban Franciaországban gyakorolnak. A mester, Michel-Laurent Dioptaz, a "Sarbacana" megalapítója feltárja előttünk a Dojo művészetének lényegét. Az emberiség egyik legrégebbi ismert fegyveréről van szó. A fúvócső egy különösen pontos eszköz, amellyel harmincméteres távolságból eltalálhatjuk egy 15 centiméter átmérőjű céltábla közepét. A fúvócső használata a meditáció és a cselekedet tökéletes összhangja, egy művészet, amelyet Michael-Laurent Dioptaz fejlesztett a legmagasabb szintre. Maga a technika a művészet, a sport és a zen meditáció elegyéből tevődik össze. A képzés során a tanulók elsajátítják, hogy miként tarthatják folyamatos ellenőrzésük alatt ki- és belégzésüket, ezáltal egy, a világon egyedülálló légzési technikát tanulnak meg. A fúvócső, amely eredetileg a korai emberek légzési folyamatok iránti kíváncsiságának eredménye, most egy sokkal kifinomultabb, "lelki légzés" segítségével éledt újjá. M.L. Dioptaz azért élesztette újra ezt a történelem előtti szerszámot, hogy egy olyan rendkívüli eszközzé alakítsa át, amely lehetővé teszi, hogy az ember megtalálja a "figyelem, az intuíció és a döntésképesség" létező legmagasabb összhangját. A cél, hogy létünk értelmet nyerjen Maga az eszme roppant egyszerű: midnen érzelmünket más és más légzés kíséri. Az aggodalom hatására például gyorsan és szaggatottan vesszük a levegőt, míg amikor nyugodtak vagyunk, éppen fordítva, mélyen, nagyokat kortyolva lélegzünk. Ha valaki tehát képes arra, hogy bármikor módosítsa és irányítása alá vonja légzését, ezáltal befolyásolni tudja érzelmi befolyásoltságát is. - Valamennyi légzéstechnika alkalmas arra, hogy kifújjunk vele egy nyílvesszőt. A kihívás abban rejlik, hogy a különböző légzési módszerek közül képesek legyünk minden pillanatban az adott szituációhoz legjobban illő változatot kiválasztani és alkalmazni - mondja a Dojo, a "Sarbacana" mestere. A fúvócső belső átmérőjét, súlyát és a nyilak formáját annak a szent célnak alávetve alakították át, hogy a légző személy képes legyen minél mélyebb hasi légzést produkálni, amely által létrejön a "légzés nyila", egy olyan kilégzés, amley egyaránt származik a test mélyéről és a gondolatainkból. Fontos azonban megemlíteni azt a tényt, hogy a "Sarbacaná"-ban használt rendkívüli fúvócsöveket a mester egy különleges eljárás segítségével úgy tervezte meg, hogy tanítványai minél könnyebben elsajátíthassák a tökéletes légzéstechnikát. A könnyű csövek hamar megszelídülnek - Ősidők óta a világ legkülönbözőtt tájain és kultúráiban a gyerekek újra és újra feltalálták és újraélesztették a fúvócsövet - mondja a mester. - A lélegzés erejében és lehetőségeiben rejlő hatalom vezetett minduntalan az eszköz feltalálásához... A fúvócső minden gyermek emlékezetének szerves része. Valószínűleg ez az oka annak, hogy az eszköznek a légzőrendszerünk ellenőrzésével kapcsolatos döbbenetes alkalmazásai miért fejlődtek olyan keveset. Nem erőszakos sport 350 000 éve létezik Európában Amerika 1492-es felfedezéséig nem ismerték a fúvócsövet. Ebből kiindulva mondhatjuk, hogy Michel-Laurent Dioptaz az ősi eszközt lényegében napjaink igényeihez igazította. Taikan Jyoji mester, a Rinzai zeniskola alapítója és öt témába vágó könyv szerzője egy pillanatig sem tétovázik, hogy a "Sarbacaná"-val kapcsolatos elismerését kinyilvánítsa. Véleménye szerint a "Sarbacana" által "hamarosan rengeteg ember válik lelkileg érettebbé". Forrás: Nahát |